Szigetszentmiklósi családi ház

Több Budapest környéki városhoz hasonlóan Szigetszentmiklós is az elmúlt ötven évben vált párezres községből többtízezres agglomerációs központtá. A Kádár-korszakban kiemelt figyelmet kapó környékbeli ipari fejlesztésekkel összefüggésben alakult ki a mai városközpontként ismert terület, a szocialista realizmus stílusjegyében felépült lakótelepek és a hozzájuk tartozó infrastrukturális intézmények is ekkor jöttek létre. A lakótelepek várostervezési megfontolása a kis alapterületű, kert nélküli lakások és a kiszolgáló létesítmények (boltok, oktatási intézmények, parkok, játszóterek) együttműködése volt egy olyan életvitel kialakítását célozva, ahol a gépjárműhasználat nem nélkülözhetetlen.

Az 1990-es évek végétől a szuburbanizációs hullám keretében főleg Budapestről kiköltöző családok az újonnan felparcellázott területeken vásároltak telkeket. A kiköltözési hullám mögött nem központi állami akarat állt, hanem sokak igénye arra, hogy nagyobb alapterületű, kertes házban élhessenek a fővárostól elérhető távolságra. A tervezett földszintes családi ház ebben a kertvárosias övezetben, egy zsákutcában helyezkedik el. Az utcában található házak jellemzően az elmúlt harminc évben épültek, mégsem lehet egységes megjelenésről beszélni, ezt okozhatják részben a helyi építési szabályzat megengedő rendelkezései, részben pedig a nyolcvanas - kilencvenes évek alacsonyabb építészeti értéket képviselő megoldásai is.

Az erőteljes karaktert tehát nélkülöző, sík terepre szabadon álló beépítési móddal ültetett házak monoton sorozatához olyan megoldást választottunk, ahol a ház rendezi otthonos hangulatú, védett környezetté a teljesen szabvány, kimért telket. A mai korra jellemző nukleáris családi modell, az ingázó életmód, a szűkülő szociális terek és a klasszikus kiszolgáló infrastruktúra távolabbra kerülése miatt egy családi ház már nem kizárólag a család élettere, hanem a hiányzó funkciókat, tereket is telken belül kell megoldani. A fővárosi munkahelyről hazaérkező családtagoknak az esti órákban már nincs lehetőségük szolgáltatást, közterületet igénybevenni, az idejüket telken és házon belül töltik el.

Így a családi ház kertjében kap helyet a park, ahol, ha sétálni nem is tudunk, de szabad levegőn tölthetjük az időt, a közösségi tér, ahol baráti összejöveteleket lehet szervezni, a játszótér, ahol a gyerekeket biztonságban tudhatjuk. A háromgyermekes fiatal házaspár új otthona a fenti adottságokhoz, elvárásokhoz igazodóan egy három traktusú, „U” betűt formázó ház, belső udvara felé lejtő félnyereg tetővel. Az épület utca felől látható arculata zárt, kis nyílásokkal tagolt. A telken található enyhe, teljes hosszon nagyjából egy métert emelkedő rézsűt felhasználva, három különböző szintre osztottuk a házat. Ez a három szint a belső és a külső tereket egyaránt tagolja.

Az első szint a megérkezés szintje: az utcafronti traktusba érkezünk meg, a tornácot formázó kissé visszahúzott homlokzati szakaszon. Ebben a traktusban az előszoba, vendégmosdó, háztartási helyiség, valamint a már belső udvar felé nyitó szülői háló és hozzátartozó fürdőszoba kapnak helyet. A középső traktus, ami az “U” két szárát köti össze, a család életének közösségi tereit foglalja magában: egy térben a konyha-étkező és a nappali, illetve a tető folytatásával létrehozott fedett terasz és a körülzárt udvar. A ház a saját tömege által meghatározott belső világ felé nyit, ide helyeztük a legnagyobb nyílásokat is, egybefüggő üvegezett felületeket.

Kihasználva azt a jogi helyzetet, hogy a ház a szomszéd házzal hivatalosan egy telken található második rendeltetési egységként épült, a “tűzfalon” létrejöhetett egy hosszú, szemmagasság fölötti megnyitás is, ami a nappali és konyha terét is barátságosabbá teszi, minden napszakban megfelelő fényviszonyokat teremtve. A leghátsó, legmagasabban fekvő szárnyban találhatók a gyerekszobák a hozzájuk tartozó vizes helyiségekkel együtt. A harmadik traktus a nappali tágas teréből egy beépített könyvespolccal határolt, alacsonyabb belmagasságú kis folyosón keresztül közelíthető meg. Ebből a kissé nyomott térből nyílik a három egyforma méretű szoba, a hátsó, legprivátabb kertrész felé emelkedő mennyezettel. Ez a hátsó, védett kert a játék tere, a gyerekek birodalma.

Egy család életében a saját ház megépítése általában a legnagyobb anyagi beruházás. Ez a beruházási lépték viszont ritkán teszi lehetővé az építészeti minőség középületeknél, turizmust célzó épületeknél megengedhető anyagokkal, textúrákkal való feldúsítását, tehát kiemelt figyelmet kell fordítani a ház téri dinamikájára. Építészeti döntéseink során nem csak a család felé tartozunk felelősséggel, hanem a környezetet is kevésbé terheljük, ha kerüljük a felesleges közlekedőket és helyette egymásba kapcsolódó terekben gondolkodunk. Emiatt nyílnak egymásból a ház terei, de szerepüket belmagassági és burkolatbeli váltásokkal emeltük ki, így mégsem folynak össze. Az átmenetek téri gazdagságának köszönhetően, a használható alapterület maximalizálásával létrejövő belső téri érzet sokkal tágasabb, mint amire számíthatnánk a külső volumen alapján.